Mondhatni a napom olyan kétoldalú ma. Jó oldala, hogy sikerült netet csiholni a laptomora, így a koliból még ha nem is, de legalább a suliból tudok rendes billentyűzeten írni (a koliban a 3 internetführerből egy már nem tanul, a másikról tegnap derült ki véletlenül, hogy már szakmai gyakorlatozik Münchenben, a haramdik még nem érkezett meg).

A rossz oldala, hogy érkezett egy idézés a magyar rendőrségtől, hogy márc.17-én jelenjek meg az erzsébeti örsön, vagy ha nem, előállítanak, etc... Úgyhogy most írhatom le nekik, hogy miért is nem tudok menni, meg állíthatom össze az írásbeli vallomásomat a telefonrablásról. Hogy is szokott ez menni? Rég láttam Oscar-gálát...

Először is köszönöm a családomnak, akik akkor is ösztökéltek arra, hogy tegyek feljelentést egy 12e Ft-os telefon miatt, amikor én már feladtam volna. Köszönöm a rendfenntartó erőknek, akik a feljelentést olyan formában fették fel, hogy az nem rájuk tartozna. Köszönöm annak az önkormányzati dolgozónak, aki észrevette a turpisságot (hogy ez nem szabálysértés, hanem rablás), és személyesen kérdezett ki a pontos részletekről, hogy aztán visszaadja az esetet a rendőrségnek, és aki biztosított afelől, hogy nem lesz nekem ezzel már semmi feladatom, nyugodtan utazzak ki, és ne hagyjuk csak úgy elsüllyedni az ügyet. És köszönöm a rendőrségnek, akik most korrigálnák a suta munkájukat! Köszönöm mindenkinek! Nélkületek nem juthattam volna el idáig!

És nem, nem vagyok ideges...