Jó régen nem jelentkeztem, pedig lett volna mit elmesélni. Nem szabadkozom, csapjunk kapásból a lovak közé.
Két hete hétvégén meglátogatott engem a hazai küldöttség. A mókás kalandjaikról meséljenek inkább ők, érdemes kérdezni tőlük az elektromos kártya hotelajtók esetében történő használatáról. Zsófi a tervezettnél kicsit tovább maradt bizonyos félreértések miatt, mely köztem és a jegyvásárló automata között történtek. Így miután felszállt a vonatra, mely a németek precizitását dicsérően pontosan kilenc percet késett, hazarohantam, hogy a koli melletti Neu-Ulmi Főiskolában megszervezett bulin utolérjem a többieket. Ez a party a legnagyobb Ulmban ezidőtájt, mondhatni minden tanuló megpróbál bejutni , és egy hatalmas pörgésben részt venni. A plakát stílusosan kiemeli a rendezvény jelentőséget, ugyanis a „Jagdsaison ist eröffnet” jelmondattal próbálják leírni a nagy mennyiségben folyó sör és a hormonok téli álomból ébredéséből keletkezett hangulatot. A nagy szerencsémre a sörpultnál pont az az Alex állt (egy újabb Alex, itt minden második embert Alexnak hívnak), akivel a kolibárban már igen jól összebarátkoztam. Ennek a szerencsés mozzanatnak köszönhettem, hogy például 4 sörért (egyenként 2 euró) fizettem 10 eurót, és visszajáróként 8 eurót kaptam…
Az utána következő hétvégém nagyjából szakdoga írásával és főzéssel telt. Ugyanis szerdán kaptam egy e-mailt, amiben megmondták, hogy következő héten egy nemzetközi hét lesz a fősulin, és emiatt hétfőn én bizony 100 embernek fogok főzni. Anyáztam egy sort, 100 embernek eleve nem egyszerű főzni, de ha az én itteni konyhámat megnézzük, hát akkor már Tom Cruise Mission Impossible című filmje jut eszembe. Persze ott is sikerült, nekem is sikerült összehozni egy nagy adag gulyást, meg egy furcsa túrós csuszát (Ezek a németek nem tudják mi a túró. Az ő Quark-juk bizony olyan, mint nálunk a tejföl. Csak kicsit keserűbb. De a tejfölük sem tejfölszerű, szóval mondhatni vicces lett a tészta. De azért elfogyott.) , és ha nem is száz emberre, de egy akkora adagot legyártottam, hogy ha a család ezt ette volna otthon, akkor három hétig is kitartott volna. Itt ez 16 perc alatt elfogyott (a gulyás tovább tartott, a tészta nem bírta addig). A hét további napjain már rutinosan érkeztek a főiskola diákjai, és az ingyen kaját pillanatok alatt lerabolták. Mi persze próbáltunk korábban érkezni, hogy mi, kis baráti kör, tudjunk egymás kajájából enni, de ez nem mindig sikerült. Itt jegyezném meg, hogy a kínai és az amerikai sör pocsék, a gaszpacsó ideális meleg időkben, az amerikai BBQ bazi finom tud lenni egy kis hamburgerben, és hogy kínai The Great Wall nevű bor Made in France felirattal van ellátva.
Hétfő este, a főzés és a kiszolgálás fáradalmait nyögve vonultam át a Studentencaféba, ahol a Lakótársat keresünk 1-2-t vetítették. Itt egy kicsi csoport ült össze (egy újabb Alexandert ismertem meg, de ő legalább orosz), hogy némi rágcsa és innivaló elfogyasztása közben megnézzük egy francia diák Barcelonában töltött Erasmusos évét. Ezt a filmet láttam már, akkor azt gondoltam, hogy egyszer nézhető, aranyos, franciás, van két nagyon jó poén benne, de amúgy semmi. Most viszont néha sírva röhögtem néha, ahogy néztem a kalandokat, és mindig olyanok jutottak eszembe: „Igen, ez velem is pont így volt”, meg hogy „na igen, ezt ismerem”. A film szerintem igazából erasmusosoknak készült, a többieknek nem jelent semmit. Pont, mint a családi videók…
A második rész pocsék, ne nézze meg senki, csak aki egy D kategóriás szerelmes filmet szeretne látni.
Szerdán ünnepeltük Jessica, az új amerikai lány 21. születésnapját, ami náluk igen jeles eseménynek számít, ugyanis ettől a kortól ihatja meg legálisan(!) az első sörét. Nem részletezem a dolgokat, a lényeg, hogy új játékot ismertem meg, és ha egy amerikai egy adag kártyával azt kérdezi tőled vigyorogva, hogy „Wanna ride the bus?”, akkor annak bizony üres pohár lesz a vége…
Csütörtökön egy kis reggelig tartó kockulás a srácokkal, pénteken egy kis helyi csocsó-bajnokság, szóval mondhatni nem a legfrissebben vágtam neki a szombati stuttgarti útnak… de erről nem itt és most…
