Ma voltam Immenstadtban (Friedrichshafen) az EADS-nél interjúzni. Aki nem tudja, annak elmondom, hogy a városka a Bodeni-tó partján fekszik, a tó víze kristálytiszta, a túlparton Svájc hegyei (snow-capped mountains and gin-clear water, ha ez mond valakinek valamit)... egyszerűen gyönyörű. Az EADS meg egy rövidítés, ami a European Aeronautic Defence and Space Company nevéből képezve, és Európa legnagyobb űrtechnológia gyártója, ők felelősek az EU-kompatibilis rakétákért és harcigépekért, ők lövik fel a saját készítésű Galileo-műholdakat, hogy majd saját GPS-ünk is legyen, ne az amcsiktól keljen kérni. Ja és Gogó, most figyelj, ők fejlesztették ki az A380-t is. És emellett Francia-német-spanyol közös vállalat, de gyakorlatilag Magyarországtól nyugatra minden országban vannak telephelyei, szóval mondhatni multinacionális és multikultúrális a vállalat.

Na szóval itt voltam ma. A múltkori telefonos interjú sikertelensége okán egy kicsit szorongva várakoztam az interjúmra, majd enyhén összeszorult gyomorral (költői túlzás, vagy enyhítés, igazából szerintem diónyira összemehetett, de ebben úgyis kijavít valami orvos(tanhallgató)) nyitottam be az irodába. Egy kis nyugalmat adott, hogy volt ott két másik srác is a váróteremben, úgyszintén szakmai gyakorlat miatt, és rajtuk még jobban látszott az izgalom (hál'istennek más munkára jelentkeztek). Na de térjünk vissza az interjúra. Vagyis azt nehéz lenne, mert nem is volt. Vagyis nem úgy. Akik fogadtak minket, mondták, hogy habár még van 8 perc a megbeszélt időpontig, menjek nyugodtan be. Én azért biztosra akartam menni, gondoltam megvárom majd az ajtó előtt, legyünk pünktlichek. Mikor a szobát kerestem, egy segítőkész férfi segített, azaz nyitotta is nekem az ajtót, majd amikor a benti titkárnő meglepődve nézett rám, hogy mit is keresek én ott, állásinterjú, korán jöttem, tudom, nem akartam, de várok, ha kell, kávét kérek, nem, köszönöm, nem szeretem, akkor menjek vele, mondom tudok várni, de menjek csak vele. Be is vezetett egy szobába, ahol egy Dali-bajusz ült, amihez hozzáerősítettek korábban egy embert, és akivel a neve alapján semmi dolgom nem lett volna, de ő elkezdett magyarázni, hogy mit is fogok majd csinálni, ez lenne a munka, ilyenekkel dolgoznánk, és hasonlók. Én, habár nem értettem mindent, a lényeget leszűrtem, nem éppen azt csinálnám, amit szerettem volna, de még így is elég érdekesnek tűnik, és ráadásul angolul kell majd írni a dolgokat (ami nagyon jó, mert értem, hogy mi van, de az ottani dolgozók meg németek, szóval legalább gyakorlom a nyelvet). Így kaptam egy egyórás beszámolót arról, hogy mit is kéne majd csinálnom, én meg totálisan lefáraszottam magamat agyilag, ennyire nem próbáltam még semmilyen német szövegre odafigyelni. Na ekkor vittek át a fejeshez, aki nem is kérdezett sok mindent, csak beszélgettünk erről-arról, hogy honnan jöttem, tetszett-e az előző beszámoló, mesélt egy kicsit a cégről, de ez se volt túl hosszú, mert előtte azért utánaolvastam az EADS-nek, így mondtam, hogy igen, ezt tudom, meg ezt is. Így tőlem vártak további kérdéseket, de a lényegeseket már megtudtam a belépéskor kapott papírról, meg láttam is a fontos dolgokat. Így pusztán csak az esetleges extra adminisztrációkról kérdezősködtem, de abban is csak megnyugtattak. Az se volt baj, ha egy-két szó (pl. munkavállalási engedély - pedig ezt tudtam!!!) nem jutott eszembe, az önéletrajzomból már tudták, hogy nem vagyok perfekt németből, de nem is zavarta őket.