Múlthét végén túrakenuzni meg sörgyárlátogatni ment a kicsi(t nagy) csapat. Eredmény: 10 vízes, egy eltűnt ember, egy felidegesített idegenvezető és megalakult a első nemzetközi frizbi amatőrválogatott.
Már négy napja esett az eső. Folyamatosan. Nem úgy, mintha dézsából öntötték volna, semmi monszun, de azért kellőképen bepróbálkozott az időjárás azzal, hogy az emberek kedvét szegje. Tudjátok, amikor hol szitál, hol nagy cseppekben csöpög, aztán hirtelen rákezd, majd egy kis lyukon bekukkant a nap, csak azért, hogy öt perc múlva egy eső elmossa a reményeinket. Ilyen időjárásban mondhatni nem a legjobb túrakenuzni. Azaz mindegy, hogy a vízben vagy, vagy "szárazon", szuáraz úgyse maradsz. Így kilátásba került az egész túra lefújása. Én végig optimista voltam, mondtam a többieknek is, hogy ne reménykedjenek, nem azért lesz csupa víz a ruhájuk, mert jön az eső, hanem mert én fogom őket felborítani. És nekem lett igazam - természetesen... olyan verőfényes napsütésünk volt, hogy csak na! (ezt most jól megmondtam)
Az állítólagos fenyegetéseim miatt mindenki másik hajóban akart lenni, amit nem értek. Őket akartam belelökni a vízbe, nem magamat, tehát aki velem egy hajóban ül, annak nem lehet baja. Így is találtam magamnak egy egyiptomit srácot, egy török meg egy kínai leányzót. Mindenki megkapta a maga kis úszómellényét, átestünk a gyors hajóskiképzésen, én, mint a leg(faj)súlyosabb egyén, beültem a hátsó kormányos helyre, legelőre Su Duo, és nekiindultunk a Dunának. Azt hozzátenném, hogy itt a Duna még jó, ha 10-12 méter széles (jobb esetben), szóval elvileg nem lett volna semmi baj. Nade! Az elmúlt napok esőzéseinek hála kellemesen megáradt a(z itt még patak, picinyke folyó) Duna. Így gyakorlatilag az előrehaladáshoz eveznünk sem kellett, csak irányítani a kenut. Na igen, ami meg annyira nem egyszerű mindig. Ugyanis az ember a kenut vagy az orrból, vagy farból irányítja. És amikor ez a kettő egymásnak ellentétes dolgot próbál összehozni, az nem mindig szép. Mi pusztán két hajót láttunk a partnak nekimenni, majd felborulni. Mindkettőben pont azok ültek, akiknek mondtam, hogy vigyázzanak velem. Ki mondta, hogy majd kézzel lököm be őket? Ne felejtsétek el, az akaratnak ereje van! :P Na de visszatérve a mi kenunkhoz, mi megúsztuk úszás nélkül (micsoda nyelvi humor), egy belógó faágat azért elkaptunk, mikor leszorítottak a fő sodrásról... persze az elején nehezebb volt, akkor még Su Duo első kormányosként pánikba esett a két úszó csapat láttán, és összevissza próbált lapátolni, majd a 24. alkalommal meg is hallotta, hogy azt mondom neki, hogy ne kormányozzon, majd én hátulról irányítom. Hisz ha belegondolunk, akkor én már tapasztalt dunai hajós vagyok (Máté, nem röhög! Én is csak viccnek szántam), vagy legalábbis már voltam vízen. A lényeg, hogy az eredetileg két órás túra helyett 42 perc alatt leértünk, ahol aztán már csak az maradt hátra, hogy bevárjuk a többieket. Mentek is a fogadások, hogy hány hajó borult... végül mi általunk látott kenun kívül csak egy kínai delegáció lett vízes, de ők olyan jól alkalmazták a népességszabályozási törvényeket, hogy míg ketten beszálltak más kenukba, addig a harmadikat egy faágba kapaszkodva otthagyták a vízben... mondanom se kell, mentünk vissza megkeresni. Persze egyben megvolt, kint ült a parton és kosarat font valami vízparti növényből... Ilyen elázva mentünk aztán ebédelni.
Ebéd utánra egy eredetileg kolostori sörfőzde volt betervezve, ami azóta már az államosítást és a privatizálást is átélte. Kezdtük is a sörkostolóval (annyira nem volt finom, de legalább van két új kupak), közben meg az idegenvezető néni beszélt. Figyeltünk mi, de nem csak rá, ezért kicsit felhúzta magát, főleg mert még azt sem tudta, hogy értünk-e valamit a (német) szövegeléséből. Hát nem mondanám, hogy vissza tudom mondani németül a sörgyártás folyamatát, de valami csak átjött.
Ezután szabadprogram, városnézés, csoportfényképezés, frizbizés a focipályán, akrobata mutatványok gyakorlása a füvön (még mindig nem tudok kézen állni), hirtelen ötlettől vezérelve alakulógyűlés, mezítláb buszhoz futás, majd az esti istant party (végy pár embert, adj hozzá némi sört, ízlés szerint fűszerezd egy kis zenével, és kész) leszervezése. Tevékeny az ember...
