Kedden ünneplik az írek Szent Patrik napját. Ilyenkor mindenki zöldbe öltözik, sört isznak (a Guiness szerint csak Guinesst), és ír zenére buliznak egy jót. Írnek lenni mostanában divat lett, ezért lehet az, hogy kb. 5-ször annyian mondják maguknak ír származásúnak, mint amennyien Írországban élnek. De ez lényegtelen. Ahhoz, hogy az emberek csatlakozzanak hozzájuk, és bulizzanak egy jót, nem kell írnek lenni.
Mi is ezt tettük tegnap. A szokásos keddi Erasmusos est kicsit szűkösnek tűnt, túl sok ismeretlen arc tűnt fel, így újraértelmeztük a dolgokat, és inkább átmentünk a Murphy's Law nevű írnek mondott sörözőbe. Itt is tömeg volt, de legalább adnak Black Adder nevezetű sörkoktélt (egy kis Guiness, egy kis cider, egy kis raspberry syrup - ha adnak ilyen, akkor már gyanús, hogy tényleg van valami köze a szigetekhez). És a kétségeket eloszlatandó, nem ittam sokat, hisz (a kocsma nevét meghazudtolva) sikeresen hazatekertem fél kézzel a kormányt fogva, fél kézzel a frissen beszerzett posztereket szorongatva (most legalább nem lesz olyan üres a szobám fala). Amúgy átnyergelésünk sikerességét az is bizonyította, hogy az Erasmusos est majdnem összes szereplőjét láttuk később a pubban.

A tegnapnak máskép is kijutott még a biciklizésből. Az utolsó tanórám a másik campusban van, ami tényleg kint van a világ végén, fenn a hegytetőn. Mondhatni nem a legrövidebb úton küzdöttem el magam oda (aki azt állítja, hogy nem mozgok, annak ajánlom a tegnapi etap megtételét... nem volt egyszerű), csak azért, hogy kiderüljön, rosszul lett beírva az órarendembe a tanóra, így mikorra odaértem, már fél órája zárva volt a campus, és az órának is vége volt. Ezt persze a portástól tudtam meg, aki készségesen segített nekem mindenben. De legalább beszéltem egy jót németül.

Hazafelé viszont olyan helyeken voltam, amikért megérte megtenni az utat. Legközelebb fényképezővel megyek már. Úgyis verőfényes tavaszi idő van, lassan rövidnadrág kellesz.

De addig is, letudjuk a német vizsgát...