Hétfő reggel, és elvileg a suliban aktívan részt veszek a Datamodelierung und Datenbanksysteme elnevezésű tanórán. Itt a hangsúly az elvilegen van, mert a terem üres, és egy teremtett lélek nincsen benn, ráadásul egy kiragasztott papír szerint egész nap felújítás lesz a teremben. Azt hiszem, csak nekem nem sikerült szólni arról, hogy ma még nincsen suli… Na mindegy, talán majd holnap elkezdődik már a suli…
Amúgy ma reggel elkövettem életem első előre megfontolt ulmi kerékpározásomat. Reggel szép idő, kicsit vizes út, de tökéletes idő, picit felhős, de a néhol felszakadozó felhőzet mögül sokat sejtetően felkéklett az ég. Na, mondom, tökéletes idő, nem is vesződöm a busszal (még nem is tudom, hogy mennyi idő alatt tudnék beérni ide - sok alatt), egyből jövök bicajjal. Azon kívül, hogy majdnem elütött egy szembe forduló busz (még mindig nem értem, milyen KRESZ szabály alapján van joga az én zöldemnél szembe-keresztbe kanyarodni… biztos, valami hülye sváb szokás…), megállapítottam, hogy a biciklis út szépen ki van végig építve, az autósok nem próbálnak leszorítani a padkára, és a hasonló, magyarokra jellemző vonásoktól is mentesek. Nem is lett volna baj, ha hirtelen nem arra eszméltem volna föl, hogy Holleanyó kirázta a legnagyobb tollpárnáját, és akkora pelyhekben esik a hó, mint egy-egy hatalmas puha nyuszi (csak költői túlzás). Na ez a plusz nemtom hány fokkal kombinálva igen vicces tud lenni, főleg az ember ruházatának szárazságát tekintve. Szóval most gyakorlatilag úgy nézek ki, mint egy ázott ürge. De legalább szép a kilátás, és nem aludtam ki magamat. Tök jó.
A kevés alvásnak amúgy a tegnapi müncheni kirándulásunk az okozója. Nem mondanám, hogy a 10 órás indulás hatalmas városi túrát ígért volna, de azért… Amúgy tök jó, mert kábé 40 euróért tud 5 ember egész hétvégén korlátlanul utazni a vonaton a két tartományban (persze most nem mi fizettünk). Ki is használtuk, mert a Hochschule Neu-Ulm intézményéből is jöttek a nemzetközi diákok (köztük egy magyar lánnyal, aki a szomszéd koliépületben lakik), így gyakorlatilag egy kisebb sereggel támadtuk meg a bajor fővárost (az Oktoberfesten és a futballhuligánokon edződött rendőrök nem tudtak mit kezdeni a nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező csapatunkkal, úgyhogy inkább úgy tettek, mintha ránk se hederítettek volna.). A katasztrófa sújtotta terület gyakorlatilag csak a központi sétáló utcára, a Deutsches Museumra és egy typische bajor étteremre terjedt ki. Na jó, elmentünk egy templomtoronyba is, hogy lássuk azért Münchent, de az nem számít. A Deutsches Museum amúgy Németország (és talán Európa) legnagyobb műszaki kiállításával rendelkezik, szóval a hajóktól kezdve a planetáriumon és a földbe vájt bányán át a félbevágott repülőig gyakorlatilag minden van, ami technika. Egy hét is kevés lett volna arra, hogy rendesen végignézzünk mindent, nekünk kicsivel több, mint másfél óránk volt rá. Majd talán egyszer még visszajövök ide, érdemes.
A múzeum után jött a nap fénypontja: a Hoffbrauhaus. Ez lehet, hogy sokaknak nem mond semmit, de talán már láttatok HB sört. Igen, igen, ez annak a márkának a sörözője. Vagyis sörcsarnoka, nem tudom, hogy is lehetne jobban leírni azt, ami itt van. A sörpadokkal, furcsaruhás (népviseletes) emberekkel teli hatalmas termekben egyetlen komor vagy szomorú arcot sem lehet látni (és nem a ruhák miatti kuncogás - nekik ez természetes). A banda néha rázendít a helyi népzenére, melynek ütemére sokkal könnyebben lehet legurítani a sört, melynek kipárolgása gusztusosan keveredik a helyben sütött csülök illatával. Plafonról csüngő táblák jelzik, melyik asztal kinek a törzshelye (Stammtisch), és a svájci bankok trezorfalait is megszégyenítő polcokon sorakoznak elzárva a törzsvendégek külön bejáratú korsói. A pincérek és a pincérkisasszonyok föl-alá rohannak, hol egy hatalmas tálca frissensülttel, hol nyolc literes korsóval (a gyengébbek). Ja igen, itt csak egyetlen sört mérnek fél literes korsóban, a többi sörnél fel sem merül a literesnél kisebb kiszerelés. Gondolhatjátok, hogy nem hagytam ki a lehetőséget… Három korsó után már a szomszéd asztalok spanyoljaival, skótjaival és kínaijaival (mein gott, de nehéz ezt leírni) buliztunk. A vígan eltöltött órák után vidáman, boldogan sétáltunk a Hauptbahnhof irányába, hogy az éjféli vonattal hazazötyögjünk.
Ezt még hétfőn írtam a suliban, csak miután megírtam, akkor tudtam meg, hogy hétfőnként zárva van a könyvtár, de most megkaptátok :) Fényképeket is rakok majd fel, amint találok egy programot, amivel tudok képeket méretezni (nem hiszem, hogy örülnétek a több megás bejegyzéseknek)
