Ich bin Auslander, ich bin einem Auslander, ich bin ein Ungar in Neu-Ulm... ooooh--oooo...
Hát ez is eljött... egyedül vagyok. (Most nem sütöm el a "kicsi vagyok, éhes vagyok, fáradt vagyok, ki vigyáz a kicsi Vukra" szöveget, mert az nem lenne igaz. Részben...). A lényeg, hogy fél órája teljesen egyedül maradtam, szülők kocsiba szálltak és hazaindultak. Azaz mostantól csak magamra számíthatok ("ez az én harcom"). Azon túl, hogy meg kell szoknom a kolis életet (és hétvégén nem mehetek haza kajáért), hát németül is meg kell tanulnom, de rendesen. De belecsaphatunk a lecsóba :)
Most a helyi Szabó Ervinben csücsülök - ami egy bazi nagy üvegpiramis az óváros szívében, pont a régi Rathaus (városháza) mellett -, mert itt van ingyen net. Fősuli hétvégén zárva, és a koliban sincsen netem, mert a Netzwerktutorok (netért felelős diák) még otthon élvezik az életet. Szóval kérdéses, mikor tudok újra nethez jutni. E-mailben tuti él a gmailes címem, a t-online-os és a főiskolás még nem. Telefonom és számom is van új, bitte, erre írjatok, mert nehezen tudom feltölteni a domino kártyámat innen :) 0049-176-53521122 ÉS senkit ne tévesszen meg, ha a magyarról válaszolnék :) Ja és ami vicces, hogy ez egy Tchibo mobil, mert itt nem csak kávét, hanem minden mást is árulnak (most látom, hogy már Mo-n is van boltjuk... kein problem)
Azon okból kifolyólag, hogy "kicsikét" elkéstem a kiutazással, sebtiben kellett bepótolnom mindent, amire a többieknek egy hetük volt, így az elmúlt két nap igen rohanós volt. Napközben adminisztráció (bankszámlanyitás, telefonvétel, tárgyak egyeztetése, német kurzust lebeszélni), vásárlás, pakolás, szerelés, este meg... hmmm... sörözés. :) Hajnalban azonban mindig haza kellett sétálni, az öregek korán kelnek.
Amúgy ma reggel találkoztam a szobatársammal, három mondatot váltottunk eddig, ment haza. A nevét nem értettem (majd újra megkérdezzük), német, és ahogy elnézem, nem lesz gond vele :)
A város kicsi, már átlátom, első éjjel is egyedül sétáltam haza (igaz, kicsit tovább tartott, mint kelleett volna,mert kerültem, és mert kapcsolatba léptem a rendőrökkel. Egy srácot elsodort/elütött egy részeg, szóval mi segítettünk neki. Kérem nyugodjon meg mindenki, jól van a srác. :) ), második éjjel már az optimalizált útvonalat választottam :) Az emberek kicsit nyugodtabbnak tűnnek, mint otthon, habár lehet, hogy csak a ksiváros teszi. Azt már látom, hogy az emberek szívesen vásárolnak kis pékségekben, hentesüzletekben, a piacon, meg hogy a vasárnapi pihenés szent (semmi sincs nyitva, csak a benzinkút). Van egy olyan érzésem, hogy meg fogom tudni ezt az életet...
Holnap München, feltéve, ha nem alszom el, és késem le a találkozót. Nem tudom, hogy itt a felespohár 5cl vagy 5 dl :D Majd meglátjuk, mi lesz :)
